A reggelem a szokásos módon zajlott. Az első ébresztőm megszólalt, de hagytam, had menjen, közben magamban megjegyeztem, hogy muszáj lesz valami idegesítőbbre cserélni. A másodikra már felkeltem, nem akartam rögtön az első napomon elkésni (elég lesz majd a következő hónapokban). Lábaim a padlót érték miközben számat ásítás hagyta el. Lentről csörömpölés szűrődött fel, majd ajtócsapódást hallottam. Egyértelművé vált számomra, hogy gyalogolnom kell majd, így zuhanyzás után és miután magamra öltöttem aznapi ruháimat reggeli nélkül indultam meg az iskola felé, táskámat vállamra kapva. Volt még némi időm és szerettem volna kellőképpen felébredni, amiben a hűvös levegő segítségemre volt, így busz helyett a gyaloglást választottam. Az iskoláig vezető út rövidnek tűnt, túl rövidnek. Kedvetlenül vetettem bele magam az iskola bejáratán beözönlő tömegbe. Láttam pár érdekes embert, de a legtöbben egyszerűen csak ridegnek tűntek. Talán furcsának találtam volna, ha nem tükrözött volna az én arcom is pontosan olyan érzelmeket, mint az övék. Az épületen végighaladva a szememmel kerestem a kémia előadót, de nem jártam különösebb sikerrel. Ahogy telt az idő a folyosó is kezdett kiürülni és én is egyre inkább gondoltam úgy, hogy soha az életben nem fogom megtalálni a keresett termet. Befordultam egy másik folyosóra és számat elhagyta egy "Végre!". Az ajtó nyitva volt én pedig belendültem rajta, szememet végigjárattam a padsorokon. Furcsán nagy csönd volt, mire rájöttem miért a tanár már szúrós szemekkel meredt rám és lábával a padlón dobolt.
-Elkésett.- Húhaa. Rémálmaimban se jöjjön elő ez az arc. Nem láttam túl sok értelmét, hogy nekiálljak magyarázkodni, hogy új vagyok, és eltévedtem, valahogy sütött róla, hogy tisztában van vele és egy hangyányit sem izgatja a dolog.
-Elnézést.- mondtam, de sütött a hangomból, hogy semmi megbánást nem mutatok.
-Maga már elnézte, még nézzem el én is?- kérdezte gunyorosan, valószínűleg próbált humoros lenni, és el is érte a kellő hatást, az első padsorban felnevetett egy gesztenyebarna hajú lány, akinek sütött az arcáról a tanár iránt érzett áhítat. Cassy inkább azért nevette el magát halkan, mert elképesztően szánalmasnak találta a tanárnő próbálkozását, akinek egyébként férfias vonásokat vélt felfedezni az arcában, kezdve elképesztően busa szemöldökével.
-Esetleg, ha megtenné, hogy helyet foglal...-intett sürgetően a padok felé, ahol a diákok 2 személyes padokban foglaltak helyet. Volt még hely elől, a buzgó lány mellett, de Cassy biztos volt benne, hogy nem lenne képes mellé ülni anélkül, hogy ne bántaná meg a lányt csípős megjegyzéseivel. Helyette inkább hátrasétált, de egy pillanatra megtorpant és fontolóra vette, hogy talán mégis jobb lenne neki elől. A hátsó padban az a szőke srác terpeszkedett, aki tegnap az automatánál segített neki és nem leplezte, hogy semmi kedve megismerkedni a lánnyal. Szinte érezte a hátába fúródó pillantásokat és le merte volna fogadni, hogy a kuncogás az első padból érkezett, és a tanár arckifejezésének szólt. Végül mégiscsak megindult és leült a fiú mellé, akinek direkt nem nézett az arcára. Olyan messzire húzódott a padban terpeszkedő fiútól amennyire csak tudott, és élesen kifújta a tüdejében rekedt levegőt. A tanár végre belekezdett mondandójába, ő pedig a táskájában kezdett kotorászni egy toll és egy füzet után. Mikor az asztalra dobta őket és felegyenesedett akaratlanul is a fiú felé pillantott, aki éppen őt vizslatta mélykék szemeivel és összefonta karjait mellkasa előtt. Úgy tűnt mintha várna valamire, talán egy bemutatkozásra, de Cassy csak makacsul előre fordította a fejét, mintha hirtelen nagyon elkezdte volna érdekelni, hogyha elégetjük az xy anyagot akkor mi lesz a melléktermék. Kínainak hatott neki az egész, és tekintve, hogy semmi köze nem volt származásilag az ázsiaiakhoz egy kukkot sem értett belőle. Az óra mutatói elképesztően lassan vánszorogtak, és a lány magában elmondott egy halk "Hála az égnek!"-et amikor megszólalt a csengő éles, berregő hangja. A tanárnő, mintha maga is unta volna amit magyarázott fogta magát és egy viszlátot követően elhagyta a termet.
-John vagyok.- fordult oda hozzá hirtelen a szőke srác, mintha csak a csengőt várta volna, hogy ezt bejelentse.
-Mondanám, hogy nagyon örvendek, John, de...-Cassy azt akarta mondani, hogy ez nem igaz, de tekintettel volt arra, hogy valószínűleg egész évben mellette fog ülni kémián és nem kellene rögtön az első napon rossz viszonyt kialakítani az osztálytársaival inkább máshogy folytatta.-de mi már találkoztunk.
Összeráncolta a homlokát, látszott rajta, hogy nem emlékszik, mire a lány kisegítette.
-Tegnap, az automatánál.- John megrázta a fejét és összeszedte a holmijait.
-Nem emlékszem rád, biztos el voltam foglalva.- volt valami, amit a fiú nem mondott el, de főként azért, mert maga is lehetetlennek tartotta, ezért inkább témát váltott.-Mi a következő órád? Elkísérlek, nem lesz itt jó életed, ha rögtön az első nap mindenhonnan elkésel.- A lány csak bólintott.
-Történelmem lesz.- Együtt haladtak a terem felé és különböző iskolával kapcsolatos kérdésekre válaszolgattak egymásnak, így az is hamarosan kiderült, hogy John is csak szeptember közepén érkezett az iskolába , mert a szüleit váratlanul megbízták egy munkával a városban. Azt mondta nyomozók és nagyon titkos, pedig Cassy fantáziáját eléggé izgatta volna a dolog, de a fiú nem mondhatott többet, ő pedig elfogadta. Időközben megérkeztek a teremhez és mint kiderült mint a legtöbb, ez az órájuk is közös volt, és mint az előzőn, Johnnak itt sem volt padtársa az utolsó sorban.
-Tudod azon gondolkoztam, hogy a többiek nagyon félelmetesnek találhatnak téged.- osztotta meg gondolatát a fiúval miközben leültek és elővettek pár tollat, meg füzetet. John őszinte meglepődését látva folytatta.
-Minden teremben tiéd az utolsó pad és ráadásul osztoznod sem kellett rajta egészen idáig.-mosolyodott el a lány. John felnevetett, de nevetése keserű volt, amit szerencséjére a lány nem vett észre, hiszen még nem is ismerte.
Egy fekete hajú lány olyan arckifejezéssel állt meg előttük, hogy minden külső szemlélő azt hihette volna régi barátok, Cassy azonban nem tudta ki a lány, de sejtette, hogy hamarosan megtudja.
-Szia, Lena vagyok!- nem kerülte el a figyelmét, hogy kizárólag hozzá beszélt, Johnt mintha észre sem vette volna.
-Cassy.- mondta és visszamosolygott rá. Szeme sötétkék volt, olyan, amilyet előtte még nem látott.
-Hogy tetszik a suli?-kérdezte ugyanazzal a biztató mosollyal az arcán. Haja fényes volt és a háta közepét verdeste. Kicsit magasabb volt nála, de karcsú volt, és volt valami a mozgásában, amit Cassy megirigyelt.
-Egészen...-kereste a szavakat - kellemes itt. - pillantott végül Johnra, aki őt figyelte. Lena ekkor felpillantott a leginkább szőke hercegre emlékeztető fiúra.
-És a felhozatal sem rossz, nem?- ahogyan a Johnra nézett egyértelművé vált számára mire is gondolt. Cassy zavartan elnevette magát és a füle mögé tűrt egy apró, elszabadult hajtincset. Erőltetett köhögés ütötte meg a fülüket, ami egy középkorú, magas, férfitól származott. A kezében tartott felgöngyölt térképet felakasztotta és végignézett az osztályon, ezzel megszakítva a kínos pillanatot és a helyére kényszerítve Lenat.
-Elkésett.- Húhaa. Rémálmaimban se jöjjön elő ez az arc. Nem láttam túl sok értelmét, hogy nekiálljak magyarázkodni, hogy új vagyok, és eltévedtem, valahogy sütött róla, hogy tisztában van vele és egy hangyányit sem izgatja a dolog.
-Elnézést.- mondtam, de sütött a hangomból, hogy semmi megbánást nem mutatok.
-Maga már elnézte, még nézzem el én is?- kérdezte gunyorosan, valószínűleg próbált humoros lenni, és el is érte a kellő hatást, az első padsorban felnevetett egy gesztenyebarna hajú lány, akinek sütött az arcáról a tanár iránt érzett áhítat. Cassy inkább azért nevette el magát halkan, mert elképesztően szánalmasnak találta a tanárnő próbálkozását, akinek egyébként férfias vonásokat vélt felfedezni az arcában, kezdve elképesztően busa szemöldökével.
-Esetleg, ha megtenné, hogy helyet foglal...-intett sürgetően a padok felé, ahol a diákok 2 személyes padokban foglaltak helyet. Volt még hely elől, a buzgó lány mellett, de Cassy biztos volt benne, hogy nem lenne képes mellé ülni anélkül, hogy ne bántaná meg a lányt csípős megjegyzéseivel. Helyette inkább hátrasétált, de egy pillanatra megtorpant és fontolóra vette, hogy talán mégis jobb lenne neki elől. A hátsó padban az a szőke srác terpeszkedett, aki tegnap az automatánál segített neki és nem leplezte, hogy semmi kedve megismerkedni a lánnyal. Szinte érezte a hátába fúródó pillantásokat és le merte volna fogadni, hogy a kuncogás az első padból érkezett, és a tanár arckifejezésének szólt. Végül mégiscsak megindult és leült a fiú mellé, akinek direkt nem nézett az arcára. Olyan messzire húzódott a padban terpeszkedő fiútól amennyire csak tudott, és élesen kifújta a tüdejében rekedt levegőt. A tanár végre belekezdett mondandójába, ő pedig a táskájában kezdett kotorászni egy toll és egy füzet után. Mikor az asztalra dobta őket és felegyenesedett akaratlanul is a fiú felé pillantott, aki éppen őt vizslatta mélykék szemeivel és összefonta karjait mellkasa előtt. Úgy tűnt mintha várna valamire, talán egy bemutatkozásra, de Cassy csak makacsul előre fordította a fejét, mintha hirtelen nagyon elkezdte volna érdekelni, hogyha elégetjük az xy anyagot akkor mi lesz a melléktermék. Kínainak hatott neki az egész, és tekintve, hogy semmi köze nem volt származásilag az ázsiaiakhoz egy kukkot sem értett belőle. Az óra mutatói elképesztően lassan vánszorogtak, és a lány magában elmondott egy halk "Hála az égnek!"-et amikor megszólalt a csengő éles, berregő hangja. A tanárnő, mintha maga is unta volna amit magyarázott fogta magát és egy viszlátot követően elhagyta a termet.
-John vagyok.- fordult oda hozzá hirtelen a szőke srác, mintha csak a csengőt várta volna, hogy ezt bejelentse.
-Mondanám, hogy nagyon örvendek, John, de...-Cassy azt akarta mondani, hogy ez nem igaz, de tekintettel volt arra, hogy valószínűleg egész évben mellette fog ülni kémián és nem kellene rögtön az első napon rossz viszonyt kialakítani az osztálytársaival inkább máshogy folytatta.-de mi már találkoztunk.
Összeráncolta a homlokát, látszott rajta, hogy nem emlékszik, mire a lány kisegítette.
-Tegnap, az automatánál.- John megrázta a fejét és összeszedte a holmijait.
-Nem emlékszem rád, biztos el voltam foglalva.- volt valami, amit a fiú nem mondott el, de főként azért, mert maga is lehetetlennek tartotta, ezért inkább témát váltott.-Mi a következő órád? Elkísérlek, nem lesz itt jó életed, ha rögtön az első nap mindenhonnan elkésel.- A lány csak bólintott.
-Történelmem lesz.- Együtt haladtak a terem felé és különböző iskolával kapcsolatos kérdésekre válaszolgattak egymásnak, így az is hamarosan kiderült, hogy John is csak szeptember közepén érkezett az iskolába , mert a szüleit váratlanul megbízták egy munkával a városban. Azt mondta nyomozók és nagyon titkos, pedig Cassy fantáziáját eléggé izgatta volna a dolog, de a fiú nem mondhatott többet, ő pedig elfogadta. Időközben megérkeztek a teremhez és mint kiderült mint a legtöbb, ez az órájuk is közös volt, és mint az előzőn, Johnnak itt sem volt padtársa az utolsó sorban.
-Tudod azon gondolkoztam, hogy a többiek nagyon félelmetesnek találhatnak téged.- osztotta meg gondolatát a fiúval miközben leültek és elővettek pár tollat, meg füzetet. John őszinte meglepődését látva folytatta.
-Minden teremben tiéd az utolsó pad és ráadásul osztoznod sem kellett rajta egészen idáig.-mosolyodott el a lány. John felnevetett, de nevetése keserű volt, amit szerencséjére a lány nem vett észre, hiszen még nem is ismerte.
Egy fekete hajú lány olyan arckifejezéssel állt meg előttük, hogy minden külső szemlélő azt hihette volna régi barátok, Cassy azonban nem tudta ki a lány, de sejtette, hogy hamarosan megtudja.
-Szia, Lena vagyok!- nem kerülte el a figyelmét, hogy kizárólag hozzá beszélt, Johnt mintha észre sem vette volna.
-Cassy.- mondta és visszamosolygott rá. Szeme sötétkék volt, olyan, amilyet előtte még nem látott.
-Hogy tetszik a suli?-kérdezte ugyanazzal a biztató mosollyal az arcán. Haja fényes volt és a háta közepét verdeste. Kicsit magasabb volt nála, de karcsú volt, és volt valami a mozgásában, amit Cassy megirigyelt.
-Egészen...-kereste a szavakat - kellemes itt. - pillantott végül Johnra, aki őt figyelte. Lena ekkor felpillantott a leginkább szőke hercegre emlékeztető fiúra.
-És a felhozatal sem rossz, nem?- ahogyan a Johnra nézett egyértelművé vált számára mire is gondolt. Cassy zavartan elnevette magát és a füle mögé tűrt egy apró, elszabadult hajtincset. Erőltetett köhögés ütötte meg a fülüket, ami egy középkorú, magas, férfitól származott. A kezében tartott felgöngyölt térképet felakasztotta és végignézett az osztályon, ezzel megszakítva a kínos pillanatot és a helyére kényszerítve Lenat.
